Hogy az oltár megkapja az őt megillető
tiszteletet, azért hangsúlyozza a misekönyv „Általános Rendelkezéseinek” 262. pontja:
„Olyan helyet foglaljon el, hogy valóban központ legyen, amelyre önként ráirányul
a hívők egész közösségének figyelme.”
Akkor valósul ez igazán, akkor vonzza
a tekintetet, ha kiemelkedik, és semmi sem vonja el róla a figyelmet: ha a terítőn
kívül semmi más nincsen rajta. Nagyon helytelen, ha már a mise előtt telerakjuk
mindazzal, amire majd ott később szükség lesz. Mert így nem az oltárra irányul a
figyelem: helyette egy zsúfolt lerakodó helyet mutatunk a híveknek. Így érthető,
miért írja elő a rubrika taxatíve, hogy mikor mi lehet az oltáron (l. a 2002-es
kiadású Missale Romanum Általános Rendelkezéseinek 306. pontját!):
1) Amikor a mise kezdődik, a terítőn
kívül lehetőleg semmi se legyen rajta (korporále se!). Kivételek:
a) Ha a virágdíszítés nem oldható
meg az oltár körül, szabad kevés virágot rajta is elhelyezni. De nem mindegy, hogy
az oltár tűnik-e fontosnak, vagy a virág! Nem mindegy, hogy a virág szolgál-e az
oltár díszítésére, vagy az oltár szolgál-e arra, hogy tartója legyen a virágnak.
Erre tekintettel kell lenni! És természetesen tekintetbe kell venni az egyházi év
időszakaira vonatkozó előírásokat is. (Advent, nagyböjt.)
b) Ha szükség van mikrofonra, és nem
oldható meg, hogy csak akkor helyezzék az oltárra, amikor az áldozat liturgiája
kezdődik, akkor elhelyezhető állandóra is, de a rubrika hangsúlyozza, hogy ennek
„modo discreto” kell történnie. Nem nevezhetők diszkrétnek az itt-ott látható hatalmas
berendezések, és az sem, ha az oltár közepére teszik (hacsak nem lapos, tartó nélküli
a mikrofon). A lényeg itt is, hogy ne menjen az oltár „látványának” rovására.
c) Ha az evangéliumos könyvet nem
a bevonulási menetben hozzák, az is elhelyezhető az oltár közepén már a szentmise
előtt. Az evangéliumos könyv helyes használatának kérdése egyébként később külön
is témánk lesz.
d) A keresztről és a gyertyákról is
külön lesz majd szó a későbbiekben.
2) A mise elejétől az evangéliumig
az evangéliumos könyv lehet (sőt: lehetőleg legyen!) az oltár közepén.
3) A „felajánlástól” a purifikálásig
természetesen ott lehet minden, amire ilyenkor szükség van: Kehely és paténa, korporále,
purifikatórium és palla, (ha szükséges: pixis) és misekönyv. Fentiekből következik,
hogy feltétlenül szükséges az oltár közelében félreeső helyen egy előkészítő asztalka
(„abacus”, „credentia”), amelyen elhelyezzük a szükséges felszereléseket mindaddig,
amíg az oltárra nem tehetők.
Kérem, hogy ne „megszorítás”-ként
fogják fel a Paptestvérek ezeket, ne a felmerülő esetleges nehézségeknél akadjanak
meg, hanem keressék jó szándékkal a megoldás lehetőségeit.
Rendelkezés Rómában: középpontban a kereszt
